Töltés

Hasznos

A bevont elektródás kézi ívhegesztés alapjai

Ez a hegesztési eljárás már több mint egy évszázados múltra tekint vissza, azonban kezdetben magasabb költségei miatt csak kevesen alkalmazták, így csak apránként vált ismertté.



A bevont elektródás kézi ívhegesztés során az ív és a megmunkált felület között létrejön egy fémrúd (más néven elektróda), amely felszínének megolvadásával keletkezik a hegfürdő. Az elektróda megolvadt bevonata védőgázt és salakot hoz létre a hegfürdőn. Utóbbit el kell távolítani, amikor már kihűlt és megszilárdult. Ezzel a hegesztési eljárással csak kisebb méretű varratokat tudunk készíteni egyszerre, hiszen utána a folyamatot csak akkor tudjuk folytatni, ha új fémrudat teszünk az elektróda-tartóba. Természetesen ez esetben is a hegesztő szakképzettségétől, az évek során szerzett rutinjától függ a varrat pontossága, tartóssága.

Három nagyobb csoportját különíthetjük el az elektródáknak. Az egyikbe a rutilos elektródákat sorolhatjuk, melyek bevonata rutilból, más néven titán-oxidból van. Ezt szinte minden hegesztési pozícióban használhatjuk, váltó- és egyenárammal is. Alkalmazásával lágy ívet képezhetünk, rendkívül könnyű vele az ívgyújtás, és végül a salak eltávolítása. A cellulóz elektródák olvasztási sebessége gyors, melynek köszönhetően a hegesztési munkálatok is hamar véghezvihetők.

Hátránya a mély beolvadás, és a nehezen eltávolítható salak, azonban minden hegesztési pozícióban dolgozhatunk vele. A harmadik csoportba a bázikus elektródák tartoznak, melyek javarészt kalcium-fluoridból és kalcium-karbonátból tevődnek össze. Az általuk létrehozott salak folyós, rövid időn belül megszilárdul, ezáltal eltávolítása kicsit hosszadalmasabb feladat.

Az oldal tetejére!