Töltés

Hasznos

Alapvető tudnivalók az acélok hegesztéséről II.

A jó hegeszthetőség érdekében a normalizált szerkezeti acélok széntartalma nem haladhatja meg a 0,2%-ot. Esetükben ötvözőelem lehet a mangán, a króm, a nikkel, a molibdén vagy a réz. Ezek közül több is javítja ennek a típusú acélnak az edzhetőségét, ezért hegesztésük során rendkívül körültekintően kell megválasztani a hegesztési technológiát, illetve megtervezni a folyamatok sorrendjét a repedésveszély elkerülése érdekében.



A nemesíthető szerkezeti acélok közül, amelyek alacsony széntartalommal bírnak, kiválóan hegeszthetők. Ennek ellenére masszívak, nem jellemző rájuk a ridegtörés. Nemesítéssel javíthatjuk tulajdonságaikat. Széntartalmuk csökkentésével egyes fajtáinak szívósságát fejleszthetjük. A szennyezőanyagok mérséklésével, valamint mikroötvözéssel még szilárdabbá növelhetők.

A melegszilárd acéloknak többek között nagyfokú melegszilárdsággal, reveállósággal, korrózióállósággal kell rendelkezniük. Ebből kifolyólag többféle ötvözőanyagot kell bevetnünk tulajdonságaik javítására. Az oxidáció és a revésedés elkerülése végett például krómot, a finomítás érdekében vanádiumot, a szívósság fejlesztésére pedig nikkelt alkalmazunk. Mindezek ellenére megmarad repedési hajlamuk, ezért nem kerülhetjük el az előmelegítési és utóhőkezelési munkákat.

Az erősen ötvözött acélok között fázisviszonyaik szerint megkülönböztetünk például ferrites, félferrites, martenzites vagy lágymartenzites acélokat. A ferrites krómacélok hegesztése során figyelembe kell vennünk, hogy hajlamosak az elridegedésre. Ezt azonban hevítéssel és gyors hűtéssel elkerülhetjük. A félferrites krómacélok esetében az előmelegítés és az utókezelés egyaránt nélkülözhetetlen. A korrózióálló, martenzites krómacélokat kizárólag különleges munkarenddel vagy egyáltalán nem ajánlatos hegeszteni.

Az oldal tetejére!